Jelenlét Szépíró Kör
Az igazi ‘hazafiak’ – avagy Jelenlét, 2025
Kétségtelen tény, hogy az igazi ‘hazafiak’, az igazán elvakult, szélsőséges ‘nacionalisták’ itt vannak velünk, közöttünk. Egyszerűbben szólva, mi magunk vagyunk azok, mondja az egyik kolléga, órán, a szépírói kurzusomon. Merthogy micsoda képtelenség. Magyarul írunk verset, prózát, magyarul írjuk meg mindazt, ami körülöttünk van, amit gondolunk a világról.
Belső bestiárium
1.
Koraesti gondolatfolyamban
bukdácsol egy szentjánostücsök.
Gőze nincs, csak gyengeáramról van
kis tudása. Tétován ülök.
Zárlatos lett zúgó agyvizemtől,
potrohán barázdált LED zizeg,
fej-helyére fényes mikrofon nől,
nem mutathatom meg senkinek.
Gréc Ada: Sziszifusz kávézna; A jós; Mürmidónok voltunk
minden nap felkelek
felmegyek a büfébe kávéért
nyolc lépcső két ajtó és folyosó
utálom ezt mert szembejönnek és nézik az alsóm
de fel kell menni mert kell a koffein
csak így tudom cipelni délig a terhet
a terhet hogy nem vagyok
hogy nem vagyok
nem vagyok
nő
ez a kolesz ilyen
bár lett volna tajgetosz
valami hímnős ethosz
dobtak volna le
de nem
kell a kávé
hogy elérjek a napig
és eskü hogy még ezer
kávé és akkor levágatom
nem lesz fa… lloszom
vagina lesz a helyén
mélyre fog nyúlni bennem
a Sztüxnek barlangja
s kapuőre a halál lesz
a klitoriszom
és a kunnilingvuszba
bele fog dögleni
Zeusz
a felszarvazott
barom
Levél anyának
Kedves Anya!
Miután elhoztak otthonról, mert te beteg lettél, a lehető legjobb helyre
kerültem. Itt akkora a szobám, mint a mi egész lakásunk. Mondjuk nyolcan
lakunk, de jobb így, mert legalább nem vagyok egyedül. Tudod, én sosem
szerettem egyedül lenni otthon. Te sokat dolgoztál, hogy legyen szép ruhám,
meg egy telefonom majd. Én meg sokat tanultam, meg meséket írtam. Egyszer
híres mesekönyvíró leszek.
végtelen párhuzamos
szétszaka
dó ban a
cérna
a madzag
a mézes
bom lik
a szövet
menne sok
követ
nem hall ja
más hang nem
éri
fülét zár
va tartja
és csak
is m étel
ismét li
saját
jaj át
baj át
Hazám; Ragadt
Petőcz András: zásra hatalmától KORMÁNYFÔJÉT című
verséhez
(Tristan Tzara tanácsai alapján)
be az sikerült ár infláció stabil
stopos fehérpecsenye rés marha
fogyasztói 4,3% októberben éves
stagnáló KSH 2022 óta pontosan
intézkedéseket nyilatkozta fékező
MAGYARORSZÁG még mindig
akkor is ahogy augusztusban
lejjebb jegybanki ráta küzd
ni összképen gondokkal tol
éves bázisú javít három éve
gyorsult egészen pontosan
konzisztens változtak az alapú
láncok emelkedése struktúrális
ragadt
Hal-dalok
Ritmusjátékok, Morgenstern: Hal éji éneke című versére
té-
tova
tó csillog
halat ide
Morgenstern
csupa csoda
szó-áram
bizsereg a
verssorban
csiki-csuki
táplálék
eli-
dőz
*
lá-
tod a
tó árad
lemerül a
szótagszám
csikorog a
versforma
hal alak a
torkomba
kicsi csiki
szálkája
bele-
áll
*
é-
nek a
vízmélyben
muzsika a
morféma
monoton a
játéka
didereg a
hínáron
lovagol a
nyár s még ma
jön az
ősz
3as6árh1
Hármashatár-hegyem egyedül vagyok
áradó Duna engem is tovább sodor
hathatna rám misztikus gyönyör-köd
felhő mégis tiszta üresség belül tátong
fura is e meditatív nyugodt merengés
nem kínoz egyoldalú gyötrő vágy
porrá őrlő édeskés kényszerfeledés
szürkehályogja vakítóan sem ragyog
csak a napon át simogató árnyék hűs
keze melegít kívül-belül fel-felpezsgő
pohara a békés lételem egem is derűs
tekintetem nem nedves nem is száraz
bor
zajos
rakpart is
idillt áraszt
Sör és kenyér / Beer and Bread
Mese hrabbal
Megnyitó Aszódon
Helyettesítő postáskisasszony iparkodik ma Hernádkakon. Otthon észlelem, helyettesíthetetlen-szépet alkot az egyik küldeményemre: a Kondor Béla Közösségi Házba utazó címiratára azt írja: Kondor Béla Községháza. Ettől is helyettesíthetetlenül szépek a kaki hétköznapok.
Kondor-elkötelezettségem a ’90-es évek közepétől ered, a Miskolci Galéria munkatársaként áshattam bele magam az életművébe. Tanúja lehettem a kihasználatlan, belvárosi padlástérből kibontakoztatott Kondor-terem megszületésének, ahol művei között tárlatokat vezettem, múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartottam; mindezt azért is említem, hogy elmondhassam: ezidőtájt, a Miskolci Galéria égisze alatt rendeztem elsőként mail art kiállítást 28 éve. Aminek azért lett Kő kövön a címe, mert Kondor versében azt olvastam, „Ezüst kő-kövön arany számjegyek hevernek lüktetőn.”, s ha már a Kondor-padlás, a lüktetőn szóból számomra kihallatszó „tető” miatt tetéztem mélarttal a Galéria életvitelét.
„Sörrebormindenkor”, „Sörrebormailartkor”
Megnyitó Hernádkakon
A mail art sikere abban is keresendő, hogy ahhoz bárki csatlakozhat, aki affinitást érez az együtt-gondolkodásra és az önmegvalósítás bármely formájára. Így együtt. Profik és műkedvelők, a kézügyesség egyetemi szintjén alkotók, és az olyan, technikai képzettségükben az általános iskolában ragadt „elsőbálozók”, mint jómagam.
Ezekben az időkben, amikor szó szerint értve is minden fronton elhatalmasodott a brutális erőszakosság, a mail art egy olyan műfaj, amely üzeneteivel egyfajta láthatatlan mosolyhálót sző körénk, hiszen a kissé banális szójátékkal élve: a mail nem árt.
Ha lenne ráhatásom, előíratnám, hogy hadüzenetet – amennyiben manapság ez az intézmény még használatos – kizárólag mail art útján lehet joghatályosan közölni. Ugye, a posta mégiscsak lassabb, mint a manapság egyre többet alkalmazott drónok, nem is beszélve a nagy hatótávolságú interkontinentális rakétákról, és egy mail art alkotásnak feszültségoldó hatása is lehet, ami legalább egy kis lépés lenne az áhított békeidőkhöz. Ahhoz a békeidőhöz, ami az aszódi Podmaniczky-kastély termeit járta át augusztus 20-án. Lehet, Hrabal szellemének is volt köszönhető, meg a szobák kopottas padlózatán megpihenő, aranyló napsugaraknak, vagy éppen a mail art témájául szolgáló sörnek, ami álomalapításunk alkalmából százféle formában jelent meg a falakon.
Szépírás
Anyám mosott; Párbaj; Ki hiszi el
Anyám mosott
anyám mosott aznap
szürke kádban áztatta
a szürke ruhákat
szürke volt a víz az ég
csak a fű ragyogott míg a kötélen
a délután száradt
Párbaj
Megjelölöm a helyet és időt.
A hely és az idő megjelöl.
Ki hiszi el
Felhívsz, visszahívlak.
Tudom, mit szeretnél
mondani. Miről maradok le
folyton. Mit fogok
elveszíteni. Azt várod,
legyen este, aztán hogy
jöjjön a következő nap.
Ki hiszi el, hogy lesz majd,
aki segít, ha szépen
imádkozol hozzá?
Ha ígéred, jó leszel?
Elég egy élethez ennyi?
Be, a Szervezetbe!
Első kép. Amikor az akna-feddésből lábadozó Dr. ozsnyik nemzetségbéli István fia, István lovag kalap- és kézrátétellel segíti elő Szabó Lőrinc reinkarnációját.
István lovag, aki e kései korban lehetne akár a fegyverkovács lánya is, mégis inkább a fia, türelmetlenül várja a közeli Diósgyőri várban tartandó lovagi tornákat. De nem a vitézségét akarná fitogtatni, hanem a hosszúház padlásán
őrzött cirka kétszáz kopjáját adná bérbe jó pénzért a megyer törzsbéli bajvívóknak, a maradékot meg az európai portyázásra készülő Fradi-keménymag vinné.
Otthon; Talán
Otthon
Itt van a tájhazám
a Bükk, a Zemplén
a Bodrogköz, Bodrogzug
ahol van egy falu
ahol van egy udvar
hatalmas kerttel
benne kerekes kút
és egy ól is, tehenek nélkül
és rajta van egy ház is
tízszer huszonöt méteres
vertfalú és kétszáz éves
és benne lakik a múlt
Az udvart felveri a gaz
haza kéne már menni
kaszálni, kapálni, ásni, gereblyézni
és elültetni végre a holnapot
mert még a tegnapelőtt is
és a kétszáz év ezelőtt is
ott van, minden sarokban
mindenhol a kertben
pedig a jövőt ide terveztem
ide álmodtam
Szeretett élni – Fecske Csabának; Szombathy Bálintnak; Annyi halál; Négy sor; Játszik a szél; Sosem; Impresszió; Merre-meddig; Mondom
Szeretett élni
Fecske Csabának
Verseidet olvasva
Szemeimbe morzsa-
Könnyek szöktek
Egymást átölelve
Zuhanyként az
Arcomra ömlöttek
***
Bánatban kínokban örömökben
Jó lett volna több jót szépet átélni
Az életet kacagva vígan élvezni
A fájdalmakat a valóra vált
Álmokkal betakarni
A halál naponta kaszál
Peregnek az emberek
Mint hidegben a legyek
A barátok is örök búcsút intenek
A holnapokat homály zárja szarkofágba
A minap Fecske Csabát
Tolószékében lepte meg
Azt álmodta éppen hogy
Lelkében csengnek a dalok
Már csak a harangok énekelnek érte
Ott fent valahol a messzeségben
Örömkönnyekkel szemükben
Táncot lejtenek vele az angyalok
Szigliget; Alkotóházi nyaralás
Szigliget
Az volt az egyik álma költőhármasunknak,
hogy egyszer majd eljutunk ide
kedvünkre élni és együtt alkotni.
Jelentkeztem egy művészeti szervezetbe
főleg emiatt, de hamar kiderült,
hogy akkortájt egy másik rendelkezett
a magyarországi alkotóházak felett.
Oda is felvettek, ám az a hír járta,
szokásjog szabja meg, kik jöhetnek ebbe,
közéjük kerülni esetleg kihalás útján lehet.
Nem is próbáltam jó ideig,
hanem amikor már élt mindkét gyerekem,
és búcsút kellett vennünk a kenesei háztól,
ahová esztendőkön át mehettünk,
arra gondoltam, ki másnak lenne joga
itt nyaralni a családjával, ha nem nekem.
Tapasztalat; Vörös a zöldben
Tapasztalat
a forgóajtóba lép
anyja jelentős hátrányban
kettesével szedi a fokokat
a hatalmas keverőlapát
az előcsarnokba tessékeli
a mennyezet elérhetetlenül távol
kimetszve látszódnak
a köztes szintek
a széles lépcsősor
a lépcsőre rudakkal feszített szőnyeg
nekilendül és körbenyargal
kezében a fél szarvasbogárral
tartja mintha röptetné
rövid lábak sűrű csattogása
márvány és gumitalp
látja mindenfelé az elszórt
zongorákat
Tökéletes nap; Ha nem jössz; Nem fogsz jönni; Szürke zóna; Ölelés helyett; Elvonási tünetek; Egyedül tangó; Epicentrum; A költő
Tökéletes nap
Mindeközben, rügyfakadás után. Minél kevesebb
a szabály, annál több az élet, s vele a telített hiány.
Az atomhatalmak nélküled álmodnak bizonytalan
jövőt. Az atomjaim bizonyosan veled.
Ha nem jössz
Ha nem jössz el, sosem tudod meg.
Ha eljössz, eltakarod a napot.
Wilhelmina könyve
Ibolyakék, A ginkgo levelei, Idegen kövek
Ibolyakék
Az anarcsi kastély, mint egy fehérre meszelt álom, úgy nyúlt el a szabolcsi táj szélén. Falai,
melyeket a nap ezüstösre színezett, és a kúszó vadszőlő indái zölddel fontak körbe, nem
csupán otthonom volt, de egész világom is. Itt születtem egy hűvös napon.
Emlékeim halvány foszlányai a kastély parkjának ezer színében és illatában gyökereznek. A
hatalmas, árnyas fák, mint zöld kupolájú katedrálisok borultak fölénk, a lombok között
átszűrődő napfény táncolt a puha gyepen. Emmával, aki néhány évvel a világ előtt járt, itt
kergettük egymást, kacagásunk itt verte fel a délutánok csendjét. Emma, a megfontolt, én
pedig a szüntelenül izgő-mozgó, aki minden fűszálban, minden kőben titkot sejtett.
Irányban; Aranyfüst; Franz Kafka csókája; Vízhólyag
Irányban
Osváth Ernő emlékére
Még el sem utaztam, de azon kattog
az agyam, kinek milyen ajándékot
hozzak, fognak-e örülni neki és
mivel tudhatnák viszonozni, a kincs,
aminek nincs alja, de van műanyag
alátéte, akár egy virágcserépnek,
épp Sartorius-verseket olvasok,
magától elsüllyedt vén hadihajó
maradványai lebegnek az idő
felszínén, ilyen felszínes dolgai
vannak egy költőnek, a légy rászáll a
légycsapóra az éjszaka közepén,
hátat fordít neki a sötétség, a
nemlét lerázza magáról, ahogyan
Isten az ég pazarló csillagait,
az örök világosság nem napfüggő.
Joachim, mondd, vajon hova kellene
még elutaznom, mondjuk legközelebb.
Holdomiglan; Vasárnap délben a kertben; Csendélet
holdomiglan
ott, hol a nap már
csusszan az égről
felváltja a hold
csillagos éjjel
óarany átfut
égi ezüstön
s még leharapja
a kifli haját
hiába hinnéd
örök egésznek
csonka a holdtest
tompul a szűrt fény
még felemészt egy
lágy puha felhőt
lessük az éjjelt
csak te meg én
meztelen immár
nincs hasa végre
látod a cingár
érted eped
add oda most hát
teljes egészen
önmagadat, lásd
bármit ígérne
sajtból a szíve
ha megszereted
(Mert mindig van egy…); (Egyre közelednek…); (Felengedni….)
(Mert mindig van egy…)
mert mindig van egy
harmadik
akinek illatát érzed
a másikon
mindig van egy
ki elhallgat,
egy áruló,
ki a kimondatlan
mondatokban
rejtőzik
ki harc helyett
átölel
mindig van egy másik,
ki a harmadik lesz,
kielégítetlen nyarak
végén a méhek
mézt izzadnak
mert mindig ott lesz
a felesleges harmadik
az árnyak szőttesében
szeretőként vagy
néma tanúként
könyörög
kémként irizál
kéntekintetedbe
mászik
kilesi magányod
titkát
25. Légyott – Tompa plusz Jókai plusz Lévay
[rögtönköltészet cs.fürdőn]
kezdetben volt az
atom
felhő alapú szolgáltatás
ki mondta hogy lesz itt más
halom
hamvatokon kívül
poroltó gomba
mit rátok ledobott
pont ma
vidám kedvében
tompa és két
másik
ugyanaz a fészek
Csíz-fürdői emlék
Csízelítő
Tompa Mihályt Gömörországban mindenki ösmerte. A fürdőigazgatót, már korábban hallózta az új telefonkészüléken, hogy ne okozzon gondot hármójuk érkezése. Szoyka Pál – rimaszombati kereskedő – feltöltötte könyvtárát. A konyhán menübe tették a Jókai bablevest.
Lett nagy pompa, megérkezett Tompa
A lemenő nap aranyba öltöztette a tájat. Tompa Mihály, Jókai Mór és Lévay József az utolsó vonattal érkezett a csíz-fürdői állomásra. A mozdony füstjében felsejlett Glósz Arthur daliás alakja, aki a fürdő igazgatójaként, magasztos hangon köszöntötte a három jeles személyiséget. Ő még egy vendég kedvéért sem jött ki az állomásra.
A másnapos pennarágók
− Még mindig nem szoktam meg, hogy 1866-ot írunk − csóválta a fejét Tompa. − Nem áll rá a kezem. A múlt héten írtam Aranynak, és ösztönből 1865 jött ki a tollamból.
A három pennarágó, Lévay József, Tompa Mihály és Jókai Mór együtt áztatták testüket a gyógymedencében. A tegnap elfogyasztott bor s a meleg víz együttes hatása bódult kellemben tartotta az elmét, ereikben a vér mézesen áramlott. Tompa volt a tegnapi ivászat főkolomposa.
Két barátja friss díszpolgári címét megünnepelendő, egy csobolyó Tokaj-hegyaljaival köszöntötte meg őket. Hagyján, de ragaszkodott hozzá, hogy a nedű mind egy cseppig elfogyjon.
Tompa és Lévay a csízi medencében
Jókaira várva, Seneca leveleiről diskurálnak
Ha húsunk romlik,
ha bőrünk fonnyad is,
azért talpunk alatt felcsillan
a nyár, s az emberiség bús
balladájából kihallatszanak
néhanap az ünnep víg ódái –
szól Mihály,
miközben hű barátjával jódban-brómban áztatják csontjaikat, s lopva nézik a csízi medence túlsó partján Alice Masaryková barna szemeit és kislányos melleit.
A szépség és az erény
Pócsmegyer, huszonöt május egy, csütörtök. Jó nekünk itt lennünk, szakad ki a sóhaj szívemből, mint Péternek a színeváltozás hegyén, Sándor és Teodóra oly igen kedvesen fogadott minket, mint Ábrahám és Sára a három angyalt Mambre terebintjénél. Ma viszont tovább kell mennünk, nincs mese, szombaton már Csúzfürdőn óhajtanónk áztatni görcsös tagjainkat a hőforrások áldott vizében. Talán megpihenünk Miskolcon is. Hja, Móric és József Miskolcnak díszpolgárai lettenek, készülök is, hogy majd Csúzfürdőn jól meglaudálom őhonorábilisságukat. Az volna igen szép, ha egy ódát írhatnék Tháliához, amiben Móric volna Merkúr, mert igen tud beszélni, József pedig Jupiter.
Tompa Mihály elképzelt gyógyvízi szónoklata
Adjunk hálát néki, hogy elvezérelt ide, az enyhület forrásához, hol együtt lehetünk mi, hárman, kik barátainknak tudjuk egymást, hála legyen. Óh, öreg csontok, de jó veletek itt a gyógyvizekben. Nekem ünnep, hogy beteg testem belemeríthetem, és rögvest szónokolni fogok. Szegény szívem túl nagyra nőtt, de nem panaszkodom, mert talán épp ezért, annyi érzés fér belé. Kiárad belőlem mindjárt szónoklatom, s úgy-e, bízhatok abban, hogy emléke megmarad bennetek? Nagyságotok, tetteitek elnyerték hát méltó jutalmukat, és nyilván az Úr is ösztökélte döntéshozó fiait, a tanács pedig összeült: nevetek kimondatott, és a nagykönyvbe beíratott, hogy onnan többé kitörölni nem lehet.
Feketefürdőtől a túlvilági könyvtárig; Csízfürdőtől Európáig
Tompa Mihály így köszöntötte barátját, Jókait közös fürdői tartózkodásukon
Ha te nem volnál köztünk,
azt se tudnánk, kik is
vagyunk, mi a szabadság –
s velünk miért szakít.
Feledésbe merülne
a legtöbb ősapánk,
a feledésben ülne,
és nem gondolna ránk.
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
A Színészmúzeumból ismerem Önt. Sajnálom, a bemutatkozás egyelőre elmaradt. De mivel az idén is itt lesz a Légyott, erre is sor kerülhet. Magamról csak annyit, hogy véletlenül kerültem egy képre, így kerülök most képbe.
A napokban bejött ide a Thália-házba egy vendég. Vezetőnk, Mikita Gábor így köszöntötte: „Szia, Filip Gabi!” Ebből arra következtettem, régi ismerősök lehetnek.
A látogató azt szerette volna, ha a múzeum halhatatlanjai közül kaphatna három férfit. Azt mondta, lenne egy jó kis estjük. Ilyen még nem volt. Ősbemutató. Útiköltség nem kell, helyben szerepelnének. A tiszteletdíj helyett kapnák a megtiszteltetést.
Tompán jó
Avagy Lévay jó Tompán amúgy
Mikor egy tompa szombat reggelen,
egy aranynak nevezett ember
(lévén minden szombat lehet ilyen)
feszült neki a nesznek,
akkor három ember az erdő szélén
három lépést előre.
Egy Jó, egy Tomp, egy Lé.
JTL
Micsoda mozaik.
Neszben járnak utaik.
Mikor egy tompa szombat reggelen,
egy aranynak nevezett ember
(lévén minden szombat lehet ilyen)
feszült neki a nesznek,
akkor három ember az erdő szélén
három lépést előre.
Egy Jó, egy Tomp, egy Lé.
JTL
Micsoda mozaik.
Neszben járnak utaik.
(Ilyen van, hogy „neszben járják utaik”?
Mondjuk, nekik minden lehet.)
Az erdő szélén, tónak partján
össze is értek lépteik.
Egymásra néztek, egyik a gólyához,
a másik egy nábobhoz,
harmadik a péteri fészekhez akart beszélni.
Majd pödörtek egyet a bajuszon és…
és…
és akkor mondták, el a pödréssel,
beszéljünk inkább másról,
beszéljünk a víznek jobb és bal partjáról.
A három pödrős, kék, zöld, barna szemmel
áldott ember össze is dugta fejét,
mit tehetne egy ilyen utakat
össze is tekerő szombat.
1971-ben született Miskolcon, azóta is itt él. Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban érettségizett. 1999-ben magyar szakon, 2000-ben esztétika szakon diplomázott. 2000-ben kezdi meg tanulmányait a ME-BTK Filozófia Doktori Iskoláján. 2000—2002-ben a Miskolci Városháza sajtóreferense. 2003—2010-ben a B.-A.-Z. Megyei Levéltár munkatársa, mellette filmesztétika órát tartott a ME-BTK-n. Jelenleg a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola tanára. Könyvei: Kolostori csendélet (1993), Tört szárnyakkal (1996), Sorszámozott éjszakák (1999), Csigaház (2002), Vaspapucsban szép az élet (2006); http://badacsonyiferenc.wix.com/formavilag; Másként forog (2024). A Spanyolnátha szerkesztője. ... Papír, vászon, deszka
Jókai színházai
Az írófejedelem színházi életei
Jókai Mórt elsősorban a magyar próza egyik legnagyobb alakjaként tartjuk számon, ám pályájának fontos szála – a manapság kevésbé ismert – kapcsolata a színház világával, amely már fiatal korától kezdve vonzotta. A teátrumoknak nemcsak lelkes nézője és támogatója volt: maga is írt drámákat, vígjátékokat, s otthonosan mozgott színészek és rendezők körében is. A színház szeretete egész életét végigkísérte – hol inspirációként, hol közvetlen alkotói terepként, hol pedig a nemzeti kultúra egyik alappilléreként jelent meg számára.
Különböző összefüggések
Gáspár Ferenc Hordó-díja apropóján
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az évek során szerkesztőként, szöveggondozóként közreműködhettem, ha mondhatom így, Gáspár Ferenc műveinek születésében.
Azt hiszem, nem nagy meglepetés, hogy megszerettem az írásait. Ezért aztán elfogult vagyok. Esetleg már meg se tudom ítélni, hogy jók-e ezek az írások. Szerencsére ennek nincs jelentősége, hiszen a Hordó-díjat nem tőlem kapta, és még csak nem is az én érzéseim vagy véleményem miatt.
„Világéletemben hajlottam a feltűnősködésre”
Nyilas Atilla: Való igaz c. kötetéről
Nyilas Atilla: Való igaz
Fekete Sas Könyvkiadó, 2025
Nyilas Atilla legutóbb 2010-ben jelentkezett önálló kötettel, olvasói tehát tizenöt évet vártak arra, hogy Való igaz címmel idén megjelent verseskötetét kezükbe vehessék. A könyvet különböző helyszíneken, több városban is bemutatják.
Pontybabtorta
200 éves Jókai, a gasztronómia szerelmese (is)
Jókai Mór, az írófejedelem, aki 1825-ben született és 1904-ben hunyt el.
De ki ő?
Ki ismeri igazán?
Miként tanítható a mai középiskolásoknak?
Tanítható?
Vagy inkább megismerhető?
Ezek kérdések, amire kereshetjük a választ és keresnünk is kell, hiszen a jelen prózáját is meghatározza a Kárpáthy, a Baradlay család vagy éppen Tímár Mihály.
Jókai Mór szülei két egészséges gyermek után kétszer is elveszítettek egy-egy fiút, mindkettőjüket Lajosnak nevezték el. A harmadik fiút ezért a család kérésére már más névre keresztelték, így lett belőle Ásvai Jókay Móric, aki visszahúzódó gyerek volt. Szívesebben merült el a könyvekben a csínytevések helyett. 1831-ben, amikor először iskolába került, már folyékonyan olvasott. Tehetségesen rajzolt, az írói mellett a festészeti pálya is vonzotta. Amikor ezt az ember elmondja egy órán, akkor olykor a diákok azt mondják, hogy fura, vagy stréber. Az én kérdésem tőlük ilyenkor: stréber, fura, mert nem olyan, mint a többség? Aki nem olyan, mint a többség, az már fura? Aztán lassan megismerjük és rá kell jönnünk, hogy mi vagyunk a furák, hiszen ő látja jól a világot (talán).
Bronzpatina, sárguló papírok, fakuló emlékek
Írói, költői hagyatékok sorsa Nagyváradon
Nagyvárad a múlt századelőn jelent meg fontos helyként a magyar irodalom térképén, igaz, akkor már, elsősorban a Holnaposok fellépésével – közel egy időben a Nyugat indulásával – az irodalmi centrummal próbált versenyre kelni. Úgy, ahogy tette ezt a korabeli váradi sajtó is, a Pece-parti Párizsban egy időben időnként öt napilappal vetélkedve az olvasókért (Nagyvárad, Szabadság, Nagyváradi Napló, Tiszántúl, Nagyváradi Friss Újság).
Őszi színtársulat
Vers- és fotógrafikák
A jó árnyéka és az árnyban rejlő jó
Vörös István Nemet mondani c. kötetéről
„A világ elátkozásával én ma várnék.” E mondatot tekintem Vörös István verskötete ajtajának. Ezen ajtót kinyitva válik lehetségessé illetve teremti meg a költő azt a különös szellemi teret és azt a termékeny időt, melyben a kötet versei lehetségessé válnak, melyek az alkotói folyamatokat beindíthatóvá teszik, hogy aztán egy egész világot kibontson abból a termő magból, mely művészi tehetsége és az embervilág találkozásától ihletődik.
