Adjunk hálát néki, hogy elvezérelt ide, az enyhület forrásához, hol együtt lehetünk mi, hárman, kik barátainknak tudjuk egymást, hála legyen. Óh, öreg csontok, de jó veletek itt a gyógyvizekben. Nekem ünnep, hogy beteg testem belemeríthetem, és rögvest szónokolni fogok. Szegény szívem túl nagyra nőtt, de nem panaszkodom, mert talán épp ezért, annyi érzés fér belé. Kiárad belőlem mindjárt szónoklatom, s úgy-e, bízhatok abban, hogy emléke megmarad bennetek? Nagyságotok, tetteitek elnyerték hát méltó jutalmukat, és nyilván az Úr is ösztökélte döntéshozó fiait, a tanács pedig összeült: nevetek kimondatott, és a nagykönyvbe beíratott, hogy onnan többé kitörölni nem lehet.