Helyettesítő postáskisasszony iparkodik ma Hernádkakon. Otthon észlelem, helyettesíthetetlen-szépet alkot az egyik küldeményemre: a Kondor Béla Közösségi Házba utazó címiratára azt írja: Kondor Béla Községháza. Ettől is helyettesíthetetlenül szépek a kaki hétköznapok.
Kondor-elkötelezettségem a ’90-es évek közepétől ered, a Miskolci Galéria munkatársaként áshattam bele magam az életművébe. Tanúja lehettem a kihasználatlan, belvárosi padlástérből kibontakoztatott Kondor-terem megszületésének, ahol művei között tárlatokat vezettem, múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartottam; mindezt azért is említem, hogy elmondhassam: ezidőtájt, a Miskolci Galéria égisze alatt rendeztem elsőként mail art kiállítást 28 éve. Aminek azért lett Kő kövön a címe, mert Kondor versében azt olvastam, „Ezüst kő-kövön arany számjegyek hevernek lüktetőn.”, s ha már a Kondor-padlás, a lüktetőn szóból számomra kihallatszó „tető” miatt tetéztem mélarttal a Galéria életvitelét.
El, Kondor, pláza címmel 2018-ban jelent meg a Kondor-életmű előtti főhajtásként önálló kötetem, de a Galériás terem-avatás óta eltelt közel három évtized alatt sajnos nem jutott eszembe Kondor Béláról legalább egy fiktív Községházát elnevezni. A postáskisasszonyok segítő közreműködése nélkülözhetetlen. Legyen az a közreműködés céltudatosan, megbeszélten segítőkész, azaz elmondom pl. ide-oda-ezt-aztelhelyezős kívánságaimat és azok teljesülnek, vagy legyenek ilyen gyönyörű elírásokból képződő ellírások.
Ellírásodni márpedig muszáj, hiszen líra-szép, ahogyan a postások értik és szeretik, tudják értőn szeretni és szeretve érteni a mélartot.
Arra már építettem ímélart-projektet, hogy a hozzám érkező küldeményeken Hernádkakot elírják Hernádlaknak. Lehet, másik otthonomat, Berekfürdőt, másféle elírásként csak én ügyetlenkedem el Berekfrüdőnek. Berekfrodo az más.
Általam jónak tartott munkáimról az 1998-ban alapított Marcelland Nemzetközi Művészeti Gyűjtemény működése óta füllentem azt, hogy nem jó munkák, hiszen nem tűntek el, de egy pecsétem üzenete mégis az: „A jó munkáim útközben eltűnnek. Azt hittem, ez is egy jó munka.”
Meg van írva a sörs könyvében, óhatatlan, hogy küldemények el ne vesszenek, vagy csak folyton úton legyenek. E percben éppen egy olaszországi alkotóval levelezek az ő meg nem érkezett küldeménye kapcsán, és még ugyanebben a percben bővül a meghívó egy újabb országgal, alkotóval: „a világ 21 országából” „a világ 22 országából”-ra alakítódik, hiszen Mexikóból is befut egy küldemény, és a lelkes-lelkiismeretes Sz. Jánosi Erzsébet úgy javíttatja a plakátot, hogy az teljes legyen. Hála ezért a gondosságért is. És köszöni Mexikó is. És a másik 21 ország. Vagy még több, mert lehetnek még befutók. Figyeljék, mit üzen Erzsébet legutóbb, már a Mexikó-pótlás után: „Most már megvárjuk, lesz-e 1-2 lecsúszó még és csinálunk egy véglegeset.”
Ennek is köszönhetően is mesés a mai nap, mese hrabbal: söréskenyeres mélart-kiállítás megnyitására kerül sör. A mesés Hernádkakról érkezem, ahová egy közelfalvas sörgyárból rendre átfújja a sör- és kenyérszagot a szél, sörgyárszag, kenyérgyárszag is van a TompaMihályemlékezetszaggyár meseszép, messze-szép levegőegében.
Hernádkak-messziről jött ember azt mond, amit Kakar. Kak azt akarja, mondjam, hogy Kakon írja Tompa Mihály azt a versét, ami életében először megjelenik, és ott is tartózkodik aztán még hónapokig. Nem a versről beszélek, a vers azóta is ott tartózkodik a Társalkodó c. lapban, 1840-től, ugyanattól az évtől fogva, amikor a világ első postabélyege megjelent. Lehetne ez akár véletlenszerűség is, amiről Erdély Miklós óta tudjuk, hogy szívesen olyan, amilyen, de túl sok már az egybeesés, mert láss csodát, milyen címet visel eme első Tompa-vers: nem fogják elhinni: Posta-dal.
Ha már sör, jó, ha tudjuk, hogy Sören Kierkeegaard a falu másik végén éppen ezidőtájt fejezi be az egyetemet és jegyzi el 17 éves szerelmét. Az hagyján, hogy megjelenik Kölcsey Minden munkái első kötete, Vörösmarty lefordítja a Julius Caesart, jön új verskötet Madáchtól, színmű Szigligeti Edétől, de megjelenik az új Cooper-regény, a Nyomkereső is.
Ha azt mondják egy mail art kiállítás megnyitóján, hogy ez felesleges kitérő, vagy azt fogom rögvest mondani, igazuk van, vagy mindjárt kiderül, lehet, nem is az. A mail art ma is ünnepli a feles_leges kitérőt, folyékony kenyeres pajtásaink örömére. Kérem Önöket, legyenek figyelemmel Kun Marcella Berekfürdőről feladott küldeményeire. A feles felesleges, sör kell és kenyér, és hogy a cirkusz is meglegyen, feladóként az Aszódi Integrált Kulturális Intézményt jelöli meg, annak helyes címével, hogy küldeményei egy nem létező helyre, a berekfürdői Sör és kenyér sugárútra címezve, jó nagy kitérőkkel ide, Aszódra érkezhessenek. Ha már sokba kerül a posta, legalább néhány úttal hosszabbítsa meg menőkéjét, jövőkéjét, hogy jelenkéje szebb legyen. Bővül a rákerülő postadíszek repertoárja: a téves- ill. téveshelyközeli helyek név- és keletbélyegzői, címzettismeretlen-, elköltözött vagy nemkereste-matricák kerülnek rájuk. Aki a rendszert szándékosan, de csupa jóindulatból vezeti tév- és táv-útra: az nem csalás, hanem ámítás szándékával tetet meg a küldeménnyel több utat ugyanannyiért. Figyeljék a kezem, mert dzsalok. Kerüljön rá minél több postai kellék, ami színesebbé teszi azt, dokumentálja a jól működő rendszert.
Fordulathoz érkezünk, kenyérsörésre kerül a dolog: lehet, felállítok egy új gáztörvényt. Vagyis nemgáz-törvényt. Úgy látom, nem gáz, hogy a világon csak a mélart tud egyszerre megrövidíteni és meghosszabbítani.
És most visszatérve Cooperre is, ajánlom figyelmükbe a posta nyomkereső funkcióját, amit ugyan nyomkövetőnek hívnak, de a bélyeg, hogy ragadjon a lényeg: a nyom kereshető, a nyom követhető.
A mélart-nyom keresetlen szavakkal is: ma a világon kétségkívül itt a leglátványosabb. Aszód a mail art fővárosa, és mi vagyunk az elkóborolt olasz küldemény fővárósa.
Egy Berekfürdőhöz közeli régiségvásáron a közelmúltban mindössze ötszáz forintért lesz enyém a Bélyeglexikon. Korábbi példányomat a Kondor-teremben adom kölcsönbe, persze, hogy azóta is úton van felém, a Spanyolnátha Községházba.
Az 1988-as kiadvány egy négy és félsoros szócikkben, s ugyan új művészeti irányzatként, de említi a mail artot. Az említés maga a fontos. Ahogy sörben ma ott említődik a kenyér, kenyérben a sör.
Jó, ha eszünkbe véssük, hogy egy magyar alkotó, Schima Bandi iparművész volt az, aki mindenki mást megelőzve már az 1910-es évek közepén művészeti célból használta a postát.
A Sör és kenyér kiállítás attól is történelmi jelentőségű, hogy kiállítói között két olyan alkotó is szerepel, akik a közel négy évtizede megjelent lexikon „művészbélyeg” címszava alatt említődnek. Kiállítónk a mail art ötven éve emblematikus alkotója, az olasz Vittore Baroni, és a magyar küldeményművészet ikonikus alakja, Galántai György.
A teljesség igénye nélkül hadd emeljek ki még alkotókat: kiállítónk többek között HAász Ágnes, a Magyar Elektrográfia Társaság Munkácsy-díjas, Spanyolnátha mail art nívódíjas elnöke, Szirányi István, a Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának elnöke, Bornemisza Rozi, Magyar Tipográfusok Egyesülete elnöke, az olaszországi, montecarottoi, állami mail art múzeum projektjeinek kurátora, Ruggero Maggi. Kiállít a 2006-ban alapított, eddig tíz alkalommal megrendezett Spanyolnátha Nemzetközi Küldeményművészeti Biennálé egyik fődíjasa, Zsubori Ervin, a Spanyolnátha mail art nívódíjasok közül szerepel a Hollandiában élő Beaty Czető, a Németországban élő, Munkácsy-díjas Lux Antal, s Mátrai István, Veszeli Lajos. Láthatjuk a Lácacsékei Küldeményművészeti Seregszemle nívódíjasa, Ghyczy György alkotását, a Munkácsy-díjas Budaházi Tibor, a József Attila-díjas Bíró József műveit.
Szívből köszönöm a Bélyegmúzeum szakmai védnökségét, s köszönöm, hogy ellírhatom itt is a társrendezők, a hernádlaki Vidám Páva Tompa Mihály Kultúrkert és Alkotóház, és a berekfrüdői Vidám Pávai Művészeti Értéktár közreműködését.
Végezetül arra kerítek sört, hogy megköszönjem munkáját minden közreműködőnek, az Aszódi Integrált Kulturális Intézmény valamennyi munkatársának, külön is Asztalos Tamásnak és Sz. Jánosi Erzsébetnek, hogy itt, a Sör és kenyér Községházán, ebben a meseHrabbalos térben mélartvilág-színvonalon tették lehetővé a tárlat megrendezését.
Jó nézelődést, jó olvasást kívánok kinek a sorok, kinek a sörök között.
*Elhangzott 2025. augusztus 19-én, az aszódi Podmaniczky-kastélyban
