− Még mindig nem szoktam meg, hogy 1866-ot írunk − csóválta a fejét Tompa. − Nem áll rá a kezem. A múlt héten írtam Aranynak, és ösztönből 1865 jött ki a tollamból.
A három pennarágó, Lévay József, Tompa Mihály és Jókai Mór együtt áztatták testüket a gyógymedencében. A tegnap elfogyasztott bor s a meleg víz együttes hatása bódult kellemben tartotta az elmét, ereikben a vér mézesen áramlott. Tompa volt a tegnapi ivászat főkolomposa. Két barátja friss díszpolgári címét megünnepelendő, egy csobolyó Tokaj-hegyaljaival köszöntötte meg őket. Hagyján, de ragaszkodott hozzá, hogy a nedű mind egy cseppig elfogyjon.
Jókai vizet merített a tenyerébe, s megmosta vele arcát. Úgy mutatott csurom szőrös képe, mintha egy csapásra megifjodott volna, máskülönben ő volt közöttük a legfiatalabb.
− Én 1852-vel jártam így. De még ’54-ben is se állt rá a kezem.
Lévay mintha kismadarat tartana a markában, és szorítana rá, ügyesen nyakon spriccelte Tompát.
− Hogy jutott eszedbe, Miska, hogy megköszönts bennünket?
− Ha egyszer ti vagytok a legjobb barátaim.
− És Arany?
− Ő is, csak hát Jani nehezen mozdul. Egyszer járt nálam, de nem jön az többet.
− Biztos vagy benne?
− Csaknem. Mióta Pesten él, legföljebb Szalontára utazik le néhanap. Beteges. Legalább olyan, mint én, csak hozzám Csíz közel van.
− Arany mindnyájunk barátja − jegyezte meg Jókai.
Tompa a regényíró felé fordult.
− Hogy fogadták a legújabb könyved, Móric?
− A Mire megvénülünkre gondolsz?
− Arra.
− Megjárós. Olvassák.
− Könnyű neked, meseszövőnek − spriccelte le Lévay a regényírót is. − Kitalálsz egy történetet, a rutin megíratja veled, a kiadó üzletet szagol belőle, aztán dűl a pénz.
Jókai nevetett ezen.
− Könnyű? No, ezt cáfolnám. Én bármikor le tudok írni egy verset, akár néhány perc alatt is, ahogy költöttem is párat, de a regényhez idő kell meg ülep. Ezért van jóval több poéta, mint elbeszélő. Valamit valamiért. És rengeteget gürizem, amit meg kelletik fizetni. A költő kifing magából egy epigrammát, amire semmi energiát se fordít, ne is járjon neki azért semmi.
A fürdőmester azt találgatta, hogy min nevet olyan harsányan a három kótyagos pennarágó. Csak egyet ismert közülük, a hanvai református papot, Tompa Mihályt. Hallott ugyan arról, hogy passzióból verset is szokott írni, de még nem olvasott tőle egyet sem.
58 Megtekintés
4 Perc
