Tökéletes nap
Mindeközben, rügyfakadás után. Minél kevesebb
a szabály, annál több az élet, s vele a telített hiány.
Az atomhatalmak nélküled álmodnak bizonytalan
jövőt. Az atomjaim bizonyosan veled.
Ha nem jössz
Ha nem jössz el, sosem tudod meg.
Ha eljössz, eltakarod a napot.
Nem fogsz jönni
Nem fogsz jönni, tudom, ágyba dönt
a fáradtság, eltérítenek a napi gondok,
a nőt legyőzi benned az anya, a tigrisből
szelíd őz lesz, s kihalt fajta. Egyszerű beszéd
ez, ismétlődő képlet. Nő a tükörben árnyékunk.
Másnap felkel a nap. Keresztbe tett lábadon
ámulnak a népek.
Szürke zóna
Mert mindig van ok a hallgatásra.
Mert megszólíthatónak maradni, bűnhegynyi fehér.
Ölelés helyett
Mondd tovább a hegyeket.
Tengerpart az is.
Elvonási tünetek
Te az asztigmatizmusról elmélkedtél reggel,
kutyasétáltatás közben, én a minket sétáltató
lopott időről, melybe mint virgonc kutyába
a mezei bogáncs, beleakad nevető létezésed
és kitágítja az értelmezési tereket.
Hiányod lovas futár.
Egyedül tangó
Sejtszinten áramlik benned.
Megszeged a bélést.
Szeretem a szó-illatod.
Epicentrum
Mint Escher lépcsőin a huzat.
Mint egónk tornyain a máz.
A költő
A költő akkor van jól, ha nincs jól, ha nem
nyomja a jóllakottság és kielégítettség terhe,
a kényelmes húsé, a politika mocsara. Ha nem
számít a sorstól kedvező bánásmódra, ha elejét
tudja venni a trükközésnek. Mindennap meghal,
mindennap feltámad. Naponta megőrül.
Kiválasztottságát alázattal viseli, szintúgy a jelet.
Nem tudja a napot, de tudja az órát. A szerzetesi
magányt és a jó társaságot nem veti meg, jó
kapcsolatot ápol a lélekfoltozókkal. Polgári
foglalkozása van, gyermeket nevel. Vagy
csemetéket. Minden a keze alá dolgozik,
megszállott fénygörgető. A nagykeresztek
helyett a mindennapi kiskereszteket részesíti
előnyben. Tudja, hogy sosem lesz vége, ezért
bizakodó. Ajtaja mindig nyitva áll, a vendégek
után ő takarít. Angyala van. Ez a legnagyobb
kitüntetése.
