Tapasztalat
a forgóajtóba lép
anyja jelentős hátrányban
kettesével szedi a fokokat
a hatalmas keverőlapát
az előcsarnokba tessékeli
a mennyezet elérhetetlenül távol
kimetszve látszódnak
a köztes szintek
a széles lépcsősor
a lépcsőre rudakkal feszített szőnyeg
nekilendül és körbenyargal
kezében a fél szarvasbogárral
tartja mintha röptetné
rövid lábak sűrű csattogása
márvány és gumitalp
látja mindenfelé az elszórt
zongorákat
lám anyjának igaza volt
itt annyi zongora van
mindenkinek jutna
a süni csoportból
sötéten csillog mind
a hátsórészen elkeskenyedik
épp mint a bogara
odarohan az egyikhez
megkerüli kétszer
aha ezen a párkányon lesznek a billentyűk
felemelt kézzel simán eléri
de apró ujja hiába matat
átrohan a másikhoz
az is használhatatlan
nincs mit nyomogatni rajtuk
halottak akár a bogár
a márványpadlóra roskad
és zokog
hiába mentegetőzik anyja
dehogyis akarta becsapni
jöjjön csak tovább és meglátja
a foglalkozás az emeleten lesz
az álzongorán felejti bogarát
odafönt zenei hangon beszélő néni
a hangszerek a szőnyegen halomban
de igazi zongora sehol
és akkor pillantja meg a bongót
azonnal lecsap rá
dzsungelt varázsol maga köré
teakfaágon majmok ugrálnak
hullámos papagáj rikácsolja
vigyázz! két óránál színszökőár várható
és már rég vége a rendezvénynek
a cipőből kiléptetett ritmusok
mégis arra sarkallják
ezt innentől végigjátssza
mielőtt elhatalmasodna a csönd
Vörös a zöldben
gesztenyefa alatt olvasmány
virággal festett az első fejezet
rám szól az a három bajuszkampós
egyformán szeszélyes különc
vegetatív izzás a nyárra tűzve
az indaszegény orrvitorla megfeszül
még ha nem is jutott volna szerep
a tavasz kosztümös darabjában
dacból se hajthat ilyet a kultúra
lédús fürtjeivel készüljön az őszre
és ahelyett hogy készülne
na tessék
ikerszemet függeszt a kocsány
valószínűtlenül földközelben
landolni mer ahol felkapaszkodott
nem kívánt gyümölcsöt érlel
és magát lesütve megfigyel
a sok magtalan kék szem
