Szigliget

Az volt az egyik álma költőhármasunknak,
hogy egyszer majd eljutunk ide
kedvünkre élni és együtt alkotni.
Jelentkeztem egy művészeti szervezetbe
főleg emiatt, de hamar kiderült,
hogy akkortájt egy másik rendelkezett
a magyarországi alkotóházak felett.
Oda is felvettek, ám az a hír járta,
szokásjog szabja meg, kik jöhetnek ebbe,
közéjük kerülni esetleg kihalás útján lehet.
Nem is próbáltam jó ideig,
hanem amikor már élt mindkét gyerekem,
és búcsút kellett vennünk a kenesei háztól,
ahová esztendőkön át mehettünk,
arra gondoltam, ki másnak lenne joga
itt nyaralni a családjával, ha nem nekem.