A Színészmúzeumból ismerem Önt. Sajnálom, a bemutatkozás egyelőre elmaradt. De mivel az idén is itt lesz a Légyott, erre is sor kerülhet. Magamról csak annyit, hogy véletlenül kerültem egy képre, így kerülök most képbe.
A napokban bejött ide a Thália-házba egy vendég. Vezetőnk, Mikita Gábor így köszöntötte: „Szia, Filip Gabi!” Ebből arra következtettem, régi ismerősök lehetnek. A látogató azt szerette volna, ha a múzeum halhatatlanjai közül kaphatna három férfit. Azt mondta, lenne egy jó kis estjük. Ilyen még nem volt. Ősbemutató. Útiköltség nem kell, helyben szerepelnének. A tiszteletdíj helyett kapnák a megtiszteltetést. A következő Légyotton ez a három színész előadná Jókai Mór, Lévay József és Tompa Mihály találkozását a csízi fürdőben. Ezt hallva múzeumunk vezetője elgondolkodott. De a teremőr megszólalt: ez lehetetlen. Erre a vendég elővette a mobilját, kikeresett valami levelet. Az Ön felkéréséből idézve bizonygatta, hogy a fiktív történet szerint Tompa Mihály köszönti barátait abból az alkalomból, hogy mindketten Miskolc díszpolgárai lettek. Ráadásul ünnepi találkozót tartanak, hiszen az idén kétszáz éve, hogy megszületett Jókai Mór és Lévay József is. Mivel a szépirodalom egyébként is fikció, a színészkereső vendég szerint nem érdekes, hogy a csízi fürdő még meg sem nyílt, amikor Tompa Mihály már meghalt. Igaz, a kútásáskor talált furcsa ízű vízről még hallhatott a tiszteletes költő. Korábban sokat járt abba a faluba, de leginkább csak keresztelt, esketett, temetett és mondta a szentbeszédeket. Nemcsak Hanván, Csízen is ő szolgálta a református híveket. De a fürdőben nem járhatott. Ezért javasolta most a mi múzeumtörténészünk: menjenek inkább Bártfafürdőre a szereplők. Ott tényleg kúrálta magát Tompa, és járt ott Sissi is. A színjátékot feldobná, ha a férfihősök mellett színre lépne a királyné szerepében valaki. Nem mondta ki, hogy ki, de már ott volt az ifjú színésznő neve a képzeletbeli színlapon.
Ez is olyan lesz, mint az új Delta – jegyezte meg a teremőr –, a jövő eszközeivel a múltba. Ma már a mesterséges intelligencia is írhatná ezt a színdarabot. A főnök ettől ideges lett. Szerinte ez az alkotószellem, a művészi kreativitás megcsúfolása lenne. A vendég viszont most a teremőr mellé állt. A Parnasszust hozta példaként. Állítólag abban az irodalmi lapban, pontosan a 2023/4-es számban is vannak ilyen szövegek. Az egyik Serfőző Simont köszöntő szerző írta, hogy megkérdezte a Chat GPT-4 legújabb verziójától: milyenek, mennyire időtállóak a Kossuth- és József Attila-díjas, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével, a Magyar Érdemrend középkeresztjével és még számtalan díjjal elismert költő, író alkotásai. Ugyanebben a Parnasszusban szerepel az Ön neve is, alatta a Mesterséges című vers. A cím alatt mottóként pedig a következő parancs: „Írd át ezt a Serfőző Simont üdvözlő Kun Marcella-verset Vass Tibor stílusában.”
Erre már a mi színháztörténészünk is bólogatott. Elismerte: egy perc alatt elkészülne a légyottos színdarab. Legalább senki sem okoskodna itt a tények torzulása vagy az időbeli tévedések miatt.
Tisztelt Főszerkesztő Úr! Kérem, a műfaji megújulás érdekében engedje meg a képes beszéd képtelenségeit, a mesterek művészkedését, de leginkább azt, hogy a mesterséges intelligencia is elkészíthesse pályaművét. Kérje meg őt és az élő szerzőket is: ha színdarabot írnak, szerepeljen benne a három férfi mellett legalább egy súgó. Nélküle, nélkülünk nincs előadás. Ha már láthatatlanok vagyunk, tegyenek bennünket halhatatlanná. (Most majd kiderül, mire képesek.) Súgóra szükség van. Néha olyan követhetetlen és nehezen értelmezhető szövegeket írnak a szerzők, hogy ember legyen a talpán, aki mindezt fejből idézi. Ne haragudjon, csak óvatosan kérdezem, az Ön bármelyik versét mondta már könyv nélkül valaki?
Maradok sokszor:
Aláírás (Ez itt elmarad. A színlapokon sem szerepel a súgó neve.)
